Jordánia

Wadi Rum

1.nap:

 6:00-kor a telefon fülsüketítő ébresztőjére keltünk. Ugyanis a sivatagban ez idő tájt kel fel a nap. Én sajnos hosszas próbálkozás után sem tudtam kikelni az ágyból , ellentétben testvéremmel (Jázival). Aki olyan izgatottsággal mint egy kisgyermek loholt ki az ágyból , hogy láthassa a napfelkeltét. Természetesen mindez rajtunk átmászva, minden óvatosságot félretéve történt. Félóra lustálkodás után és a Nap apró beszűrődő sugarainak köszönhetően a fürdő felé vettük az irányt. Volt egy helyi férfi, aki vigyázott az egész táborra és a táborlakók ébredéséről is gondoskodott. Ugyanis minden reggel pontban 7:30-kor végig kopogtatta a csukott ajtós sátrakat, kiabálva, hogy: „breakfast”-mondván, hogy reggeli és ha nem sietsz nem lesz mit enned,és egész nap korgó gyomorral járhatod körbe a sivatag csodálatos helyeit. A reggeli nagyon szokatlan volt számunkra, hiszen kenyér helyett itt pitával fogyasztják a különféle ízesítésű lekvárokat, falafelt és hasonló finomságokat. A legfontosabb hozzávaló a tea sem maradhatott ki a reggeliből.

  Betevőnk elfogyasztása után meg is érkezett a vezetőnk (Eid)aki  ma egy csodálatos sivatagi túrát fog nekünk tartani. Így hát újra az autó platóján találtuk magunkat de sokkal nagyobb kíváncsisággal mint eddig valaha. Útközben kisebb-nagyobb beduin pásztorok tevecsordáinak reggeli legelészését zavartuk meg. Hiszen március  körül virágzik a sivatag, így az állatok hihetetlen nagy lelkesedéssel harapdálják le a pici kis virágokat, ami beborítja a sivatag minden apró kis részét. 

Az első megállónk egy hatalmas szikla mellett volt, aminek a megmászását kár lett volna kihagyni. Ugyanis szinte a egész sivatagot be lehetett látni a monumentális szikla tetejéről. Az egybefolyó autók nyomait látván a homokban, egy kiépített autóúthoz tudtam volna hasonlítani, mindenféle jelzőtábla és beton nélkül. Második megállónk helyszíne egy szurdokhoz vezetett, ahol megcsodálhattuk a több száz éves kőbevésett beduin falrajzokat. Hihetetlen precízséggel voltak belevésbe a szikla legeldugottabb részeibe. Ezeket a csodákat látva egyre jobban vártuk a Wadi Rum ámulatba ejtő csodáit. 

Egy kisebb autózás után megérkeztünk egy hatalmas homokdombhoz, ahol azt a tanácsot kaptuk, hogy mezítláb még élvezetesebb megmászni,mint cipőben. A homokdomb tetejéről szintén hihetetlen látvány fogadott bennünket. Minden egészen apró volt, már-már alig látható. 

Percekig csodáltuk még a kilátást, aztán újra útnak indultunk. 

A következő úticélunk egy "tevefarmhoz" vezetett. Ami szenzációs élményt nyújtott. Ugyanis temérdek teve fogadott bennünket,gondosan felpóckolva ,hogy a turista kényelmes egy órás sivatagi sétát tehessen meg rajtuk. Olyan érzés volt,mintha évtizedekkel korábban  egy beduin törzsben találtuk volna magunkat, akik megálltak tevéikkel egy közeli oázisnál. Ábrándozásunkból két fiatal fiú zökkentett ki, akik négy darab tevével tartottak felénk. Így hát tudtuk, hogy kezdetét veszi a sivatagi tevegelés. Elképesztő furcsasággal nézték mennyire izgatottan vártuk, hogy felülhessünk tevéinkre. Hiszen nekik ez mindennapos dolog. Eid eközben előrement az autóval ahol az izgalmas kalandunk a tevékkel a végéhez ér.

Egy órás tevegelés után megérkeztünk és egyből pattantunk is fel az autó platójára. Egy kimerítő túrázás után megálltunk egy sziklafal mellett, ahol a Mekka felé elzarándokoló beduinok több ezer éves rajzait figyelhettük meg.

Vezetőnk érdekesebbnél érdekesebb történeteket mesélt utazásunk közben amit mi ámulva hallgattunk. Eszméletlen milyen csodákat rejt a sivatag minden apró kis zuga. 

Az ebédünk előtt volt még egy megállónk, ahol Arábiai Lawrence(https://hu.wikipedia.org/wiki/Thomas_Edward_Lawrence  )menedékét nézhettük meg és ezt követően egy újabb sziklamászásban vehettünk részt. 

Mivel tudtuk, hogy következő megállónk az ebéd helyszíne lesz, kicsit kételkedve néztünk egymásra amikor a sofőrünk lassítani kezd egy kisebb szikla közelében. Majd közölte velünk, hogy nyugodtan sétáljunk egyet, hiszen neki még idő mire elkészíti az ebédet. Így hát kipakolt az autóból néhány edényt meg egy szőnyeget, amire nyugodtan helyet foglalhattunk . Kissé kimerültünk, így itt maradtunk vele és lepihentünk a földön a kocsi árnyékában. Az időnk hátralévő részét beszélgetéssel, teázással és napozással töltöttük. Közben Eid készítette az ebédet és kíváncsiskodva kérdezgetett rólunk.Amikor elkészült, minden apró falatot elfogyasztottunk amit csak lehetett. Szerintem egyikünk sem számított rá,hogy a sivatag közepén egy beduin férfi ennyire ízletes ebédet készít nekünk.