-Harmadik rész-

Wadi Rum

-Folytatás-

A kempingbe érve, szinte egyből az "étkezős sátorban" találtuk magunkat. A vacsoránk újból remekül volt elkészítve, bár utólag  megvallva a sivatagi ebédünket egyetlen egy étterem sem múlhatta felül, utazásunk alatt(még hazaérve sem). Vacsoránkat egy kedves helyi férfi készítette el a homokban egy mély lyukat ásva, amibe belehelyezett egy kis edényt, és már készült is az öt csillagos fogásunk. Kétségeim voltak az ízét illetően, de első kóstolására minden előítéletem hirtelen elillant. Irigylésre méltón főznek a Jordán férfiak, egy-kettő nő, még itthon is biztosan megirigyelné tudásukat.. 

Fűszeres, illatos szósszal nyakon öntött babos rizzsel és omlós csirkemellhússal pakoltuk tele tányérunkat.Így hát hosszas válogatás  után, a sátor leghátsó vége fele vettük az irányt, magunk mögött hagyva a finomságokkal telis-tele rakott tálunknak, ínycsiklandó illatát. Ami bejárta a sátor minden apró kis zugát. Végre jöhetett is a jól megérdemelt vacsora. Amiből percekkel később, már nem is maradt semmi sem.

Nagyon érdekes élmény volt, különböző országok embereinek élményeit, kalandjait hallgatni falatozásunk közben.  Hiszen a táborban voltak akik Ausztráliából, Szerbiából, Angliából és még számos különböző  országból jöttek el megcsodálni Jordánia hihetetlen látnivalóit. Mesés kalandjaikat hallgatva, furcsa érzés fogott el bennünket. Hiszen mennyire érdekes is az, hogy ismeretlen emberek történeteit, utazásait ismered meg néhány perc leforgása alatt, a világ teljesen más pontjáról.  S talán soha többé nem látod újra őket. Csak az a szép emlék marad meg bennetek, hogy milyen csodálatos estét töltöttetek el, egyszer réges-régen Jordánia egyik hihetetlen pontján. Mindezt egy vízipipa és természetesen az elmaradhatatlan tea mellett. Nem szívesen, de muszáj volt a kellemes társaságot otthagyni és jó éjszakát kívánni. Mert az idő elég későre járt. Visszatértünk sátrunkba és ruháink szorgosan összepakolása után jöhetett is a várva várt csillagnézés.

Ahogy kilépek a sátrunk biztonságot nyújtó zugábol a sivatag hirtelen érthetetlen közelsége árasztja el testemet. 

S apró, halk lépteket teszek kezemben egy rozoga műanyag székkel, hogy a többi sátorlakót fel ne ébresszem ügyetlenségem miatt. Pontosan a sátrunk sarkánál helyezem el székemet, ahol nyugodtan leülhettem. Hirtelen minden olyan lassúnak és végtelenül nyugodtnak tűnt. Mintha egy perce megállt volna az idő és nem számított volna semmi. Rögtön apró rovarok éjszakai bozótbéli mozgolódására leszek figyelmes, kiknek hangjuk betölti a végtelennek tűnő teret. Tücskök. Ennél hangulatosabb aláfestésben nem is nézhettem volna a koromfekete ég, Tejútrendszerének összes parányi csillagát. Perceket töltöttünk az ég pásztázásával, hiszen csodálatosan tiszta volt az idő, messzire el lehetett látni. A távolban a hegyek halványan kirajzolódó vonulata fölött, néhány hullócsillagot pillanthattunk meg ha, elég figyelmesek voltunk. Az egész tábor aludt, csak mi volt már ébren. Elképesztő csöndesség honolt az egész sivatagban. Csak a tücskök muzsikájára lehetett figyelmes aki fülelt. Éjfélhez közeledve a ciripelésük tetőfokára hágott, úgy játszották saját nótájukat mintha sosem jönne el a holnap. Az éjszaka eddig soha sem tapasztalat látványát nem volt könnyű otthagyni és végre nyugovóra térni. De muszáj volt, hiszem holnap már várt minket Aqaba és a Vörös-tenger. Nehéz lett volna nem figyelni a sivatag hihetetlen hűvös éjszakájára alvás közben, így hát gondoskodtunk a kellemes alvásunkról. Minden ruhadarabunkat (amit csak lehetett) megdupláztunk és magunkra passzíroztuk a már így is elég meleg ruháinkat. A pihenés kettő darab pizsamában, télikabátban és természetesen a rendelkezésünkre álló négy darab pléd melegségével szenderültünk álmunkba. Hosszas forgolódás után sikerült elaludnunk és reggel ismét a sátor aprócska kis résein a Nap beszűrődő sugaraira keltünk...

Mindenki aki csak teheti, töltsön el egy estét a Wadi Rum mesés sivatagában és élje át ezeket az örökre emlékezetünkbe megmaradó élményeket. Szerintem nagyon nagy hatással lehet az ember értékrendjére a sivatagban és a helyi emberekkel töltött idő. Ezek átélve teljesen más szemmel nézel  majd az éltet apróságaira. Értékelni fogod a pihe-puha ágyad melegségét vagy azt a biztonságot melyet családod közelsége nyújt.