Two Girls All Around The World

Wadi Rum - Folytatás- A kempingbe érve, szinte egyből az "étkezős sátorban" találtuk magunkat. A vacsoránk újból remekül volt elkészítve, bár utólag  megvallva a sivatagi ebédünket egyetlen egy étterem sem múlhatta felül, utazásunk alatt(még hazaérve sem). Vacsoránkat egy kedves helyi férfi készítette el a homokban egy mély lyukat ásva, amibe belehelyezett egy kis edényt, és már készült is az öt csillagos fogásunk. Kétségeim voltak az ízét illetően, de első kóstolására minden előítéletem hirtelen elillant. Irigylésre méltón főznek a Jordán férfiak, egy-kettő nő, még itthon is biztosan megirigyelné tudásukat..  Fűszeres, illatos szósszal nyakon öntött babos rizzsel és omlós csirkemellhússal pakoltuk tele tányérunkat.Így hát hosszas válogatás  után, a sátor leghátsó vége fele vettük az irányt, magunk mögött hagyva a finomságokkal telis-tele rakott tálunknak, ínycsiklandó illatát. Ami bejárta a sátor minden apró kis zugát. Végre jöhetett is a jól megérdemelt v...

Ember által készített csoda? Korai kelésünk ellenére, felfrissülten vágtunk bele egy újabb élményekkel teli napba. A Madabában lévő Rumman hotel nevezetű szállásunkat elhagyva, útnak vettük az irányt a híres nevezetes Petra felé. Izgatottságom miatt, az egész autóutat álmodozással töltöttem, hisz tudtam, felejthetetlen kaland vár ránk. A több mint négyórás kocsikázás után, végre megérkeztünk az úticélunkhoz. Az autónkat leparkolva, már ugrottunk is át egy terepjáróba, amely csak egy darabig vitt minket a köves,rázós úton, de mindezt kárpótolta a gyönyörű környezet, mely körülvett minket. Az út során találkozhattunk beduin pásztorokkal, akik szorgosan legeltették kecskéiket, vagy a tehetősebb helyiek épp a szokásos szombati piknikezésüket tartották a családjukkal, de természetesen a vízipipa   sem maradhatott el mellőlük. Innentől kezdve, egy egyórás, továbbra is kalandokkal teli túrázás várt ránk. A több mint 1200 méter magasan vonuló hegyeket, egy élmény vol...

Wadi Rum -Folytatás- Kifogástalan ebédünk után, folyattuk utunkat a sivatagban. Mint jól lakott óvodások ültünk fel újra az autó hátuljára és csodáltuk továbbra is a táj hihetetlen látnivalóit. Sofőrünk egyre nyíltabb lett és mi úgy döntöttünk minden izgalmas történetet szeretnénk hallani a sivatag mesés titkairól. Így hát az autó tetejének hosszas dörömbölése után, Eid lassítani kezdett. Ugyanis az elején leszögezte, ha bármi problémánk adódna, csak ütögessük a kocsi tetejét és remélhetőleg meg fogja hallani és megállunk. Ami egy-két dörömbölés után így is történt. Örömmel fogadta társaságunkat és kérdéseinket, amit olyan gyorsasággal tettünk fel neki, hogy lehetetlen volt az összes kíváncsiskodó kérdésünket megválaszolni. Nem telt bele két perc, de már tudtunk a sivatagban élő beduinok életéről és arról, hogy az itt élő emberek több éve már, hogy kiölték a hiénákat a sivatagi oroszlánokat mert veszélyesek voltak a helyi családokra. Megtudtuk, hogy élnek itt sivatagi rókák(...

Wadi Rum 1.nap:   6:00-kor a telefon fülsüketítő ébresztőjére keltünk. Ugyanis a sivatagban ez idő tájt kel fel a nap. Én sajnos hosszas próbálkozás után sem tudtam kikelni az ágyból , ellentétben testvéremmel (Jázival). Aki olyan izgatottsággal mint egy kisgyermek loholt ki az ágyból , hogy láthassa a napfelkeltét. Természetesen mindez rajtunk átmászva, minden óvatosságot félretéve történt. Félóra lustálkodás után és a Nap apró beszűrődő sugarainak köszönhetően a fürdő felé vettük az irányt. Volt egy helyi férfi, aki vigyázott az egész táborra és a táborlakók ébredéséről is gondoskodott. Ugyanis minden reggel pontban 7:30-kor végig kopogtatta a csukott ajtós sátrakat, kiabálva, hogy: „breakfast”-mondván, hogy reggeli és ha nem sietsz nem lesz mit enned,és egész nap korgó gyomorral járhatod körbe a sivatag csodálatos helyeit. A reggeli nagyon szokatlan volt számunkra, hiszen kenyér helyett itt pitával fogyasztják a különféle ízesítésű lekvárokat, falafelt és hasonló finoms...